° 2. Rész °

- Miranda Armstrong -

- Szia Miranda! -köszönt úgy mint egy nyomi.- A fiúkkal arra gondoltunk, hogy nem-e lenne kedved 1 körre velem? -húzogatta a szemöldökét, mire belegondoltam, hogy hány lánnyal dughatott már. Erre a gondolatra persze rögtön elkapott a hányinger. Csakhogy most nem tudtam visszafogni magam ezért telibe okádtam a cipőjét, majd félvállról odavetettem.

- Ez a véleményem az rólad Styles. Hánynom kell tőled. -azzal felkapam a táskám és siettem órára. Persze még hallottam a beszólásokat. ''Fúj! Ez lehányt!''-Harry , ''Hát ez kurva nagy volt!''-Louis , ''XD, ilyen se láttam még!''-Zayn , ''Megéltük azt a napot is amikor a nagy Harry Styles-t kikosarazta egy csaj.''-Liam , Niall pedig meg se tudott szólalni a nevetéstől. Mindenestere tényleg vicces volt, csak nem éppen a nagy híres-neves nőcsábász Harry Styles -nak, akit eddig még 1 lány se utasított vissza. Igen. EDDIG!

§§§§§

A mai napon szinte az összes órán dumáltunk a tanárokkal. Hisz ez csak az 1. nap, meg amúgy is, ma kaptuk meg az órarendet. Az utolsó óra szintén az ofővel volt. Persze mindeki oda ült ahova akart, ami azt jelenti, hogy én 2 stréber mellett vagyok, akik meg menők, azok hátul zavarják a levegőt. 

A terem elrendezése úgy volt, hogy beléptünk az ajtón, jobbra van a tábla, előtte, a tanári asztal, ami pont a bejárattal van 1 vonalban. Balra pedig 4 padsor, melyek ugye a tábla felé néznek. Az asztalok között van egy kis folyosó szerűség, hogy könnyebben hátra tudjanak menni a diákok. Tehát 2 oszlop van. 

2 db 2 személyes pad, folyosó, majd megint 2 db pad. Ebből van 4 sor. (Remélem érthető volt. :D -a szerk.)

Szóval mindenki leült oda ahova csak akart. 2-3 perc múlva a tanárnő is megjelent köreinkben. Mint mindig, most is laza kontyba van fogva a haja a feje tetején. Nem olyan idős, max 40 éves lehet. Ehhez képest nagyon is fiatalosan néz ki / öltözködik. Általában, csőfarmert vesz fel, valami laza pulcsival. De ez ne tévesszen meg! Amilyen jófejnek néz ki, annyira gonosz!

Könnyed lépésekkel haladt az íróasztaláig, ahol a divatmagazinok oszlopokban álltak. Megáll előtte, majd szörnyűlködve figyelte az ülésrendet. Miután ''kicsodálkodta magát'', egy sunyi mosolyt vetett felénk, majd belekezdett a mondókájába. Előre féltem.

- Nos, kedves osztályom! Azt hiszem ez az utolsó évetek, nemde?! Ez persze nem azt jelenti, hogy Hawaii van, és ti vagyok a nagymenők. -itt szúrós szemekkel bámulta az 5 Nyálgépet.- Ahogy elnézem, az ülésrenddel is gondok vannak. Mostantól, egészen évvégéig, fiú-lány ültetés lesz. Megkérek mindenkit, hogy erre a kis cetlire, amit Miranda ki fog osztani, -nyomta a kezeme a kis papírfecniket- írja rá a keresztnevét, és hajtsa össze 3x. Miután ezzel is készen vagytok, lányok a piros sapkába, fiúk, a feketébe rakjátok bele. Én pedig már előre kinyomtattam egy nagy papírt a padok elhelykedéséről, amihez oda tudom írni a neveteket, hogy ne lehessen helycseréket végrehajtani.

Kb 5 perccel később minden megvolt. Ez a hiéna pedig sasszemmel figyelte, hogy mindenki a megfelelő helyre helyezi-e a kis cetlit. 

- Most pedig lássunk is neki! -fűzte össze az ujjait, majd a kezét előre kinyújtva kiropogtatta azokat.

Az ablak felől haladt mindig befelé. Az ültetéses papírját pedig folyamatosan vitte magával, és jegyzetelt. Ez így nem igazságos!

Folyamatosan fogytak a gyerekek, de én még mindig nem jutottam sorra. Se 2 Nyálgép! Remélem nem mellém ülnek! Akkor ki fog törni a 3. világháború.

- Asszem elérkeztünk az utlsó sorhoz! Vagyis a 8 legszerencsésebb gyerek. - hát én nem nevezném magam olyan szerencsésnek, mivel 2 cukipofa ül velem 1 sorba.- Az ablak mellé ül... -remélem én!- Christine. -fenébe!- mellé ül... -istenem! csak legyen az egyik menő!- Ben. -a picsába már! De még talán sikerül ha én jövök és utánam nem egy Nyálgép. A sikerért csurit is mutattam. - Azután Melissa. -ne máár!- és végül George. -asszem ilyan az én szerencsém. Átlépett a maradék padhoz.- Most pedig a maradék 4. Lássuk csak. -talán még 1 hülyével megúszhatom..- Linda. -be csuktam a szemem, és egy mély levegővétel után kinyitottam.- Mellé ül Harry. És már csak Miranda, illetve Louis maradt. Most mindenki foglalja el a helyét, és jól barátkozzatok össze egymással, hisz ez az ülésrend marad egész évvégéig! -röhögött a tanárnő az utolsó mondatnál, a két tenyerét pedig az ég felé emelte.

Borzalmas évnek nézek elébe! -gondoltam magamban, amit nagyon halkan talán ki is mondtam. Nagyon sóhajtva és undorodva foglaltam el a vadonat új helyemet, amit bármikor, bárkivel szivesen elcserélnék, csakhogy nem lehet. Mikor leültem, szerencsésen vettem tudomásul, hogy Tomlinson-t teljesen hidegen hagyom. Nem kezdett el cikizni se semmi.

Harry viszont a szakasztott ellentéte!

- Szia Miranda! -csúsztatta a kezét a combomra. Lenéztem a pad alá, aztán rá. Még kb 5x vezettem a szemeimet ide-oda, majd egy nagyon sóhajtva a göndörre néztem. (Itt persze már Louis is a nézőközönségünk lett.) Ő persze mosolygott mint a tejbe-tök, én meg hűvösen odszóltam.

- Ne akard, hogy megint lehánnyalak! -ezután szerencsémre elvette a kezét, és inkább a tábla felé nézett. Louis-ból kitört a nevetés, én pedig büszkén dőltem vissza a székembe. A Tomlinson gyerek rám nézett, majd meszólított.

- Nem tudom miért, de te vagy az 1. csaj aki lekoptatta Harry-t. PACSIIT!!! -ordította, én meg szívesen tettem azt amit kért. Lehet, hogy utálom, de most az egyszer normális volt, ezért most az egyszer én is normális leszek vele.

- Ejnye Miss Armstong, és Mr. Tomlinson! Látom jól összebarátkoztak, úgyhogy gondolom azt se bánják, ha együtt kell tölteniük az egész délutánt! Most adják ide az ellenőrzőjüket! A tanóra végén, pedig mehetnek a takarítónőkhöz iskolát pucolni! Amennyiben viszont ez nem így lesz, gondoskodom róla, hogy bele kerüljön a bizonyítványukba, hogy mennyire fegyelmezetlenek! -akadt ki egy KICSIT az ofő.

- Basszus.. -suttogtuk szinte egyszerre Louis-val, majd megint elröhötük megunkat.

- Még mindig nem volt elég?! Jólvan, legyen! Az egész héten, minden délután itt kell lenniük a suliban takarítani! -mondata végére szerencsére kicsengettek, mi meg egyszerre rohantuk ne szerencsétlen nőt.

- De én nem érek rá! -mondtuk egyszerre.

- Látom az összhang megvan. Remélem a takarításnál is meglessz ha nem akarnak 2 hetet. Az ellenőrzőket pedig az asztalra kérem! -azzal fogta magát és kiment. 

Míg mi előhalásztuk a kis füzetet, addig már mindenki elhagyta a termet. Letettük az asztalra ahogyan kérte, majd Louis felém fodult.

- Hát.. Akkor. 1 hét. 

- Ez csakis a te hibád! -akadtam ki.

- Bocshogy'! Miért is?

- Hát ki kiabálta, hogy ''PACSIIT!!!'' - utánoztam őt erősen gesztikulálva, mire röhögni... vagyis inkább vihogni kezdett. Csípőre tett kézzel néztem rá csúnyán. A szemem meg már mondani se kell totálbarna lett. Amikor meglátott azonnal befejezte a röhögést és a szemembe nézet halál komolyan. 

- Nemtudom hogyan csinálod, de félelmetes, amikor a szemeid színét változtatod. Olyan mintha egy boszorkány, vagy földönkívüli lennél...

- Kössz! -kiabáltam rá, de csak azért se sírtam.- Azt hittem 1 pillanatig is, hogy te nem is vagy olyan szemét! Hát képzeld, én se tudom miért vagyok ilyen, amilyen. Igazából nincs is szükségem senkire! Hisz nem érdemlem meg a kedvességet, én földönkívüli! -ordítottam az arcába, majd elrohantam. 

Az iskola szertárjába futottam, egy kicsit lenyugodni, és zenét hallgatni. A bünti úgyis csak 15 perc múlva kezdődik.

Most is Green Day számot tettem be. A 21 Guns -t. Billie Joe hangja mindig megnyugtat. Egy kicsit halkan énekelni is elkezdtem. A többi számot pedig már nagyobb beleéléssel, hisz itt nincs senki. Azok a  Carpe Diem , a Holiday , az American Idiot és a Boulevard Of Broken Dreams számok voltak. Ezek közben elővettem a telefonomat, és képeket nézegettem róluk.

A banda képek után jött 1-2 Billie Joe -ról is.

Igen, ha valaki még nem tudná, ugyan az a vezeték nevünk. És nem, nem a rokonom, mivel neki 2 fia van.

Miután kiénekeltem magam, eltettem a fejhallgatót és álltam volna fel, mikor visszaestem, pontosan rá valami üvegre.

- Áuu. -szisszentem fel.

- Jól vagy? -kérdezte hirtelen valaki, én meg annyira megilyedtem, hogy sikítottam volna, ha nem fogja be a számat.- csitt! Nehogy itt sikíts nekem! -mondta majd felkapcsolta a lámpát. Ekkor láttam meg Louis-t. De ő nem engem nézett, hanem a kezemet. Hát igen. Ez a valami annyira eltört, hogy a szilánkok beleálltak a csupasz kezembe/tenyerembe, és irtózatosan vérzett. -Úristen! Gyere gyorsan! -dobott be egy elsősegély dobozt a táskájába, engem meg a kezébe véve futni kezdett a női mosdó felé. Oda beérve furcsán néztem rá.- A fiú vécében nagy húgyszag van. Tudod sokan félre hugyálnak! -mosolyodott el, és a víz alá tette a kezem. Először felszisszentettem, majd vihogni kezdtem, mert még csak most esett le amit az előbb mondott.- Most meg min nevetsz? -röhögött végül ő is.

- Félre hugyálnak? Nem látnak, vagy mi? -törölgettem a szemem.

- De csak sokszor azt játszák, hogy ki tudja jobban összebrunyálni a vécét.

E mondat hallatán a szám elé tette a kezem és jobban röhögni kezdtem. Annyira mint még soha! Már a hasam is fájt, majd az egyik pillanatban összerogyott a lábam, és a földön ''szenvedetm'' tovább. Ezzen persze belőle is kitört egyfajta nevetés.

- Tudod, sose gondoltam volna, hogy te ilyen vagy. Eddig azt hittem, te valami idióta csaj vagy, aki idegesítő meg minden. De most egy kellemeset csalódtam. 

- Igen ezzel én is így vagyok. Louis Tomlinson a beképzelt kosárbuzi díszmajom, nem is olyan mint ahogyan azt hittem. -vallottam be neki. Ő csak mosolyoga felemelt, majd felrakott a mosdókagylóra. 

- A lábadat is megvágtad?

- Nemtudom. -néztem a kék szemeibe, amik barátságosan figyeltek. Lepillantottunk a nadrágomra, aminek a színe nem szürke, hanem tarka lett a vérfoltoktól. De csak a combomon. 

- Asszem van egy ötletem, de csak akkor ha nem vagy szégyenlős.

- Nem vagyok az. -jelentettem ki komolyan.

- Oké. Az az ötletem támadt, hogy leveszed a nadrágodat, én lekezelem a sebeidet, aztán kölcsönadom neked a tesinacim. Elvégre miattam vagy csupa vér.

- Legyen, de előtte a kezeimmel csinálj valamit. -mondtam neki, ő pedig megnyitotta a csapot. Lekapta a pólóját, amit benedvesített majd lemosta a sebeimet. Ezután elővette a kis elsősegély dobozt amiből egy kis üveget meg zsebkendőt halászott ki.

- Most le fogom fertőtleníteni. Lehet, hogy csípni fog. -nyomta a kezemre, a zsebkendőt, én meg összeszorított fogakkal tűrtem. Azután mindegyik vágásomra tett 1-1 sebtapaszt. Ennyire sok lenne egy ilyen kis dobozkában?? Amikor ezzel is végzett, betekerte az egész kezemet fáslival. Amint befejezte rám mosolygott.

- Köszönöm, bár most úgy nézek ki mint egy múmia.

- Lehet, de legalább nem vérzel el. Legalábbis a kezeden át nem. -röhögött én meg egy nagyot bokszoltam a vállába.- Jólvanna! Inkább vedd le a nadrágod, addig elfordulok ha akarod.

- Igen az jó lenne. -mondtam, és már kaptam is le a nacim. 

- Amúgy milyen számokat énekeltél?

- Mi?? -kerekedtek ki a szemeim.- Te hallottad? 

- Jah, de amúgy nem volt olyan rossz.

- Thx. (thanks rövidítése -a szerk.) Egyébként Green Day számok voltak. Miért?

- Csak mert nagyon illettek hozzád.

- Ezt bóknak veszem. Fordulhatsz. 

- És te... -mért végig.- huh. -mosolygott.- szóval, tudod ki lehetne az a Dark Soul , vagy ki? -kérdezte és közeledett.

- Igen, de nem árulhatom el. Miért?

- Csak mert Liam mindig tiszta ideg a dalaitól. -erre felkuncogtam. Ezután megfogta a seggem alatt a combom és felrakott a mosdókagylóra. A szívem meg elkezdett hiper-szuper sebességgel verni ahogy hozzám ért. Nem, nem attól mert tetszene. Csak még egy fiú se volt ennyire közel hozzám. Fogta a pólóját, majd újra ''kezelésbe vett''.

A fertőtlenítőnél, a számba haraptam, mire rám szólt :

- Ne harapd a szád! -nézett fel a szemembe. 

- Miért?

- Miért kérdezed mindig azt, hogy miért? Egyébként meg azért mert lehet, hogy te nem tudod, de más fiú már rég letepert volna. Itt ül velem szembe egy különleges lány, bugyiba és pólóban, miközben a combját ''tapizom'', és folyton az ellen kell kűzdenem, hogy ne smároljam le. Erre fel mit csinál?! Beleharap a szájába, ami rohadtul izgató tud lenni.

- Ohh. Bocsi Mr. Tökély Tomlinson. -nevettem fel zavaromba.- Nah akkor add ide azt a szar zsebkendőt!

- Még mit nem! Még ettől a kis örömtől is megszabadítanál, te kegyetlen?!

- Nem de akkor ne nyavalyogj! -kócoltam össze a haját, mire egy nagyot sóhajtva folytatta amit félbehagyott.

§§§§§

- Köszönöm Dr. Tomlinson. -röhögtem, ő meg kinyújtotta a karját, amibe én nevetve belefutottam. Én a derekát öleltem, ő pedig a hátamat simogatta. Sosem gondotam volna, hogy létezik ilyen Louis is. Amikor elváltunk, kicsit elpirultam, hisz még mindig csak bugyiban voltam.- Akkor... Odaadod a nadrágot?

- Jah! Persze. -nyomta a kezembe a térd fölöttig érő melegítő gatyát. Ez gonosz! Most végég tudja bámulni a lábaimat. 

Összeszedtük a cuccainkat, és elmentünk a takarítókhoz. Az ajtó előtt megálltunk, majd bekopogott.

- Késtetek! -nyitott ajtót egy idős nő.- dobjátok csak le nyugodtan ide a táskáitokat, és vegyetek egy-egy seprűt. A termekben kell felsöpörni. -megvontuk a vállainkat, majd elindultunk. 

Őszintén, amint elkezdtük az 1. termmel, azóta azon nevetünk ahogy a másik a giga méretű seprűvel takarít. Már megvívtuk a seprűk harcát is. Ez csak annyiból áll, hogy kardoztunk velük. Egyszer viszont túllendítette, mire én elestem. 

Vicces délután volt. Egészen fél 6-ig ezt csináltuk, majd felkaptuk a cuccainkat, és a kapuban elbúcsúztunk. 

- Szerintem jó volt ez a mai nap. Tudod, veled még a bünti is izgalmas. -mosolygott.

- Részemről a szerencse, hogy megismerhettem az igazi Louis Tomlinsont. -nevettem fel.

- Igazából azt csak te és a szüleim ismeritek. -komorodott el, de 1-2 perc múlva újra megjelent a csalafinta mosoly a pofiján, és nyoma se volt a komorságnak. Játékosan szétnyitotta a karjait amibe röhögve belefutottam, ő meg megpörgetett.

- Azt hiszem élmény lesz ez az 1 hét. -mosolyogtam én is.

- Már alig várom. -kacsintott, majd adott a fejem búbjára egy apró kis puszit és elindultunk 2 különböző irányba. Ez volt eddig életem legviccesebb napja az kétségtelen. Noha még megvágtam magam, akkor is.