° 1. Rész °

-Miranda Armstrong-

Egy pillanatig tényleg azt hittem, ez a nap majd az én napom lesz. De mindhiába. 2 hónapja dolgozom egy ügyön. Ki akarom deríteni, hogy kik a szüleim. Jelenleg egyedül élek. Senki előtt nem nyílok meg. 18 éves vagyok, és most kezdem az utolsó évemet a gimiben. Igen, buktam 1 évet.

Borzasztó nagy a rock mániám. A legjobban a punk-rock zenékért élek-halok. A romantikát pedig ki nem állhatom. Túl nyálas és csöpögős, ami abszolút nem az én stílusom. 

A hajam színe fekete, a szemem pedig furcsa változásokon esik át. Ezt úgy kell érteni, hogy a hangulatom szerint váltja a szineket. Ezt olyan 6 évesen fedeztem föl, mikor megvertek, lett egy lila folt a szemem alatt. Amikor pedig beálltam a tükör elé, dühös lettem, ezért átvátozott. Akkor nagyon megilyedtem. Most már mindennapos. Az iskolában is terjesztik ezt rólam. Csak ők azt hiszik, hogy pletyka. Nem tudom, hogyan csinálom, de amikor boldog vagyok vagy éppen semmilyen hangulatom sincs, kék, ha szomorú vagyok, zöld, ha pedig mérges, dühös vagyok, akkor barna színű.

Erre már sokar rájöttek, ezért félnek tőlem és úgy hívnak, hogy boszorkány. Sokat  nem is tévedtek, hoszen nem is olyan régen felfedeztem magamban egy két elrejtegetett ''képességet''. Most nehogy azt hidjétek, hogy tudok repülni, mert nem és nem is tudok lélegezni a víz alatt, nem vagyok se vámpír sem pedig vérfarkas, vagy ilyesmik. Szóval tök normális külsőm van. Egyszerűen csak tudok egy két dolgot amit a többi ember nem. 

Pl.: 

-Néha jön egy-egy valós álomkép. Nem megálmodom, hogy mi lesz, hanem csak pár képkocka. Egyszer ''megálmodtam'' egy olyan képet, ahol egy fiú meg egy lány éppen a vécén elégítették ki egymás szexuális életét, amit egy 3. személy meglát. 3 napra rá, amikor éppen betétet akartam cserélni, rányitottam a suli legmenőbb lányra, amint épp nyalókázta az egyik legnépszerűbb fiút a pasija háta mögött. Nagyon durva volt.

-Tudok kommunikálni az elhunyt szeretteimmel. Ez nagyon is jól jön, mivel így meg tudom kérdezni az ősöket, hogy kik a szüleim. A nagymamámmal szoktam is beszélni egy héten 1x, de az istenért sem akarja kinyögni az apám vagy az anyám nevét. mindig csak annyit mond '' Nézz a szemed elé! A válasz ott lebeg előtted! Hisz minden nap hallod az apukádat.'' Én már arra is gondoltam, hogy miközben alszom, beszél hozzám. De nem! 

-A legdurvább ami nálam teljesen kiütötte a biztosítékot, hogy tudom irányítani a lelkem. El tudom hagyni a testem aztán ''visszaszállni''. De persze, olvastam, hogy ha egy napig távol vagyok magamtól, akkor már soha többet nem jöhetek vissza. Igen utána néztem a neten. És rá is találtam egy oldalra, ahol a csajjal ugyan ezek a dolgok történtek, csak ő már 5 éve mehalt. Egyszer el is terveztem, hogy beszélek a lelkével, mint a nagyival.

-De itt még van egy valami. Ha akarok bele tudok nézni más emberek gondolataiba, életébe. Ez úgy működik, hogy el kell hagynom a testemet, és megszállni az övében. Ő csak egy kis nyomást érez a mellkasában, majd az információ, amit meg akarok tudni, lepereg a szeme előtt. Ő persze ez ellen semmit se tud tenni. Azután eltűnik a nyomás neki és helyette jön egy egy-két órás fejfájás. Na de az én esetem ennél sokkal rosszabb! Nekem egy hétig pokoli fejfájásom lesz a sok új információtól, plusz egy hétig iszonyatos láz. Ezt nem szabad sokszor megcsinálnom, max 2 havonta egyszer. Ez ellen semmilyen gyógyszer nem hat. 

Szóval ez lennék én. Ahogy én hívom magam, ''Dark Soul'' (sötét lélek).

De most térjünk át a mai napra!

Fáradtan gurultam le az ágyról, majd egy hangos koppanás és szitkozódás után sikerült felállnom. A feketén lakkozott körmeimmel próbáltam elrendezni a hajam, hogy ne lógjon a pofámba. Miután pedig rendesen kidörzsöltem a szemeimet, végre kinyitottam őket. Látni még így se láttam rendesen, a szemüvegem hiánya miatt. 1 hete sikerült véletlen eltörnöm, mikor kapkodtam a házi feladatommal és a munkámmal.

Alkalmi feladatokat végzek. Dalszövegeket írok, majd eladom őket. A legtöbb eddig mind nyálas szar volt, mivel egy ember rohadt sokat felajánlott egy egész albumért. Nagyon nagyon sok pénzt kerestem azzal. Titkon viszont punk-rock dalokat is költök, egy kis pop beütéssel. Persze csak saját szórakozásra. De ugye csak ebből nem lehet megélni, mivel egyszer úgyis kifogyok az ötletekből és akkor kell egy kis idő.

A másik leggyakoribb munkám, hogy rajzfilmekhez illetve videójátékokhoz kell rajzolnom.

Hobbi szinten pedig történeteket írok. a legkedvesebb sztorimnak a ''havas ajándék'' címet adtam. Az egy kislányról szól, aki 8 éves és egy napon amikor sétálni ment, meglátta, hogy egy ember kiskutyákat tart fogságban, és bántja is őket. Majd a csöppség elhatározza, hogy megmenti a kuytusokat. Igen ám, egyet sikerült is kiszabadítania, mikor a csávó észrevette a lány akcióját, majd őt is bezárta egy kis szobába. A lányka menekülni akart, ami egy-két szörnyűséges dolog után összejön neki. Azután szomorúan vette tudomásul, hogy a többi kutya már nincs életben. De egyet sikerült megmentenie. Ekkor úgy dönt, megkeresi az elveszett picit. Az erdőben éjszakázott és folyamatosan kapkodta a fejét, hátha látja. Végkimerülésig kereste a kis állatkát, de nem lett meg. Már napok óta nem evett semmit, és inni is alig ivott. Egyik nap már nem bírta tovább. A hóban esett össze. Kb 3-4 óra múlva a kiskutyus rátalált a pici lánykára. Hívott is segítséget, de közölték, kiscsöppség nagyon  gyenge és át van fagyva. Kórházba vitték, ahol aztán felépült, majd elhelyezték őt meg a kis kutyát egy szerető családhoz. 

Nagyjából ennyi.

Na de visszatérve a mai reggelre, még mindig csak az ágyamon ültem, és bámultam ki a fejemből. Felálltam, s a szekrényem elé lépkedtem. Nem értem minek egyes lányoknak 20 perc, mire kitalálják, milyen ruhát vegyenek fel. Nálam az öltözködés 3 pontból áll, ami kb 3 perc. Gyorsan megy mivel nem vagyok se menő, se híres, de még csak szerelmes se, hogy valami fiúnak öltözzek ki. 

1. Beállok a szekrény elé.
2. Ami az időjárásnak, és a kedvemnek megfelel, kirángatom.
3. Felveszem ezeket a ruhaneműket, és már kész is vagyok.

A fürdőszobás dolgaim pedig maradjon csak az én titkom. 

Gyorsan bepakoltam a táskámat, bekaptam egy rágógumit, és már útnak is indultam VOLNA, ha nem felejtettem volna el a elrakni a méregdrága, kincset érő fényképező gépemet. Anélkül hogyan csinálnék fotókat a suliújságba?! Miután mégegyszer átnézetem, minden megvan-e, végre el tudtam indulni. Még egyors pillantást vetettem a házamra. Igazából nem egy nagy durranás, de a kertjét imádom. 

 Mikor az órámra néztem, szomorúan vettem tudomásul, hogy ha nem futok, nem fogok beérni 7-re a suliba. Hát igen, már hozzá szokhattam volna, a korai keléshez, hisz ez már gimi. Pont ezért jönne jól a jogsi, amit 2 napja le tehettem vona, mivel akkorra voltam bejelentve. Csakhogy én okos eltörtem a szemüvegem, a hétvégén meg nem volt időm újat csináltatni, szóval most vaksiskodhatok.

Az út közepe felé elkedett szemerkélni az eső, én meg a két tenyeremet összenyomva imádkoztam, hogy ne legyen zivatar, de mindhiába. Ez sem az én napom. Villám sebességgel vettem ki a táskámból a a fényképezőmet, mikor eszembe jutott. 

Már kb 5 perce zuhogott, így csak remélni tudtam, hogy a víz nem folyt át a vékonyka anyagon. Úgy látszik most az egyszer szerencsém van, ugyanis étintetlen. Gyorsan lekaptam magamról, a kabátom, és belecsomagoltam abba, majd a hasamhoz szorítottam, és folytattam az utam. Igazából már csak egy kis ösvény válaszott el a suitól, a parkon keresztül. Mindig erre járok, mert szép, ősszel pedig különösen! 

Kb csengő előtt 15 perccel sikerült beérnem. Itt Floridán ritkán esik az eső, de ha esik akkor nagyon. 

Iszonyatos sebességgel róttam a folyosókat, mintha valaki üldözne, pedig erről szó sincsen, csak a gépemet akarom már biztonságban tudni. Amikor megtaláltam 83-as számú szekrényt, vagyis az enyémet, felsóhajtottam örömömben. Már úgyse történhet semmi baj! De miért is lenne egyszer igazam? Pont mikor leszedtem róla a kabátom, meglöktek, én a földre estem, a fényépezőm pedig elém egy méterre. Ekkor jöttem rá, miért is nyomtak félre a folyosó szélére. Hogy is feljthettem el, hogy nekem, senkinek, helyet kell adnom  a suli 5 legmenőbb díszmajmának, akiket a lányok 98%-a isteníti?! Ugyan már! Hisz ezek csak beképzelt idióta gazdag szülők kölykei!

Szokás szerint elöl ment a 2 sportoló.

Zayn Malik a foci csapat kapitánya. Természetesen az a hülye foci labda is a kezében volt, amivel a csajokat hódítja.

Louis Tomlinson, aki a kosárlabda csapatot ékesíti. Neki is ott volt az a szerencsétlen játékszer a kezében. Ezeknek nem rohad le kezük, hogy egésznap azokat a szarságokat tratják?! Ez már beteges.

Rögtön utánuk jött Harry Styes, aki a suli legnagyobb nőcsábásza. Elég csak rámosolyognia egy lányra, az már rögtön össze is hugyoza magát. Hetente váltogatja barátnőit. Bevallom, amíg nem tudtam, hogy ilyen, még talán lehetett is volna valami. De akkor még nem ismertem. 9-ben még nem volt ilyen. Mindegy, tovább.

Utána ment a maradék kettő. Az énekespacsirta, és a sulizenekar legfőbb tagja, Liam Payne, aki rettentően el van szállva magától. Jókat szoktam nevetni, mikor meglátja a dalaimat, és olyan mérges lesz, hogy fel tudna durranni.

És végül pedig Niall Horan sétál, aki igazából csak azért ''híres'' mert Írországból  való, ami valljuk be, nem a közelben van. Illetve ő a suliújság főszerkesztje.

És ami a legrosszabb az egészben, hogy ők. az. én. osztálytársaim. 1 jó azért van a dolgoban. Najó, semmi. De legalább a suli 3 legmenőbb csaja nem hozzánk jár. 

Ők név szerint, Helly Fisher - ''A szüleim olyan gazdagok, hogy akár meg tudnák venni nekem egész Disney Land-et vagy Florida összes Plázáját.'' Itt rohadjak meg, ha nem volt még meg neki Harry Styles, Louis Tomlinson és kosárcsapat, illevte Zayn Malik és a focicsapat.- Bridget Parker -a csapat esze.   Nagyon okos lány, és ha csak kettesben vagy vele, akkor tök normális, de amit felkerül Helly és Alicia, ő is buta ribanccá válik. ''Imádom a biológiát és a történelmet. Persz csak titkon. Ha ez kiderülne, Helly olyan balhét csapna, hogy kitörne rögtön a 3. és a 4. világháború is.''- Illetve Alicia Graber -''A kedvenc gyümim a krumpi, mert abban nincs csont, hihi :)'' Azt hiszem ha nem lennének gazdagok a szülei, már rég egy híd alatt koldulna szegénykém. Néha viszont amikor elcsípek 1-1 ilyen megjegyzését, röhögő görcsben török ki. Segg hülye a csaj de őt ez nem zavarja. 

Elmélkedésemből a többiek hangos léptei hotak vissza. Ez már egy jó jel, mert azt jelent, hogy elmentek Mr. Lenyűgöző Nyálgépek. Viszont pechemre nemsokára látni fogom őket.

Pontsan 5 perccel később megszólalt a csengő, nekem pedig össze kell szednem magam, mivel nincs szemüvegem, nem látok igazán jól messzire.

Végülis 5 perc késéssel sikerült is benyitnom az osztálytermünkbe. Ahogy láttam, nem igazán mradtam le semmiről, mert az ofő, épp most üvöltözik Mr. Tökéletesen Áll A Hajam Malikkal. Szerencsétlen nő észre se vette, hogy késtem, így be tudtam VOLNA surrani, ha Tomlinson nem szól be.

- Hé flúgos boszi! Ki kellene cserélned az órádban az elemet! -nevetett fel. Én csak néztem rá és egyre dühösebb lettem, ezért a szemem színe is elkezdett barnulni. Látszólag nagyon megilyedt a SZEMEMTŐL, mert elfehéredett, és visszaült a székébe. Igen, most jött rá, miért hívnak boszinak. Szerencsémre le tudtam ülni, mielőtt a tanárnő ide nézett volna. Így csak egy diadalias mosolyt küldtem felé, illetve éreztem ,hogy a szeme színe is kezd visszakékülni. Ettől ha jól láttam, megint elsápadt, és inkább viszafordult a tábla felé. Ezt a napot be kell írnom a naptáramba. Louis Tomlinson megilyedt tőlem!

Az óra végén én mentem ki elsőnek, majd rájöttem, hogy a matek könyvemet a padban felejtettem. Imádkoztam, hogy még ott legyen, és sietősen haladtam vissza a terem felé. A tanár már nem volt bennt, de az ajtó nyitva volt. Gyorsan odarohantam ahhoz az asztalhoz ahol ülök, és lehajolva csekkoltam le, hogy még ott van-e a cuccom. Ám ekkor egy kar rátapadt a seggemre. Most olyan ideges lettem mint még soha. Szerintem ennél feketébb már nem is lehetne a szemem színe. Egy gyors fordulatot hajtottam végre, majd egy nagy göndör bozonttal találtam szembe magam. Mögötte pedig a 4 további seggfej. Nem szóltam egy szót se,  csak kirángattam a bal kezemmel a könyvemet, ezután a jobb kezemmel egy akkora pofont adtam neki, hogy még a terem is attól visszhangzott. Felemelt orcával haladtam ki a teremből, miközben belülről azon röhögtem, ahogy a többi 4 vihog rajta.

Szünetekben mindig előhalászom a skullcandymet és benyomatok valami zenét. Általában Green Day számot. Ez most se volt másképp. Épp a Nuclear Family -t hallgattam, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Megfordultam, és ekkor borzasztó deja-vu érzésem lett. Nem volt neki elég egyértelmű az a pofon?

- Szia Miranda! -köszönt úgy mint egy nyomi.- A fiúkkal arra gondoltunk, hogy nem-e lenne kedved 1 körre velem? -húzogatta a szemöldökét, mire belegondoltam, hogy hány lánnyal dughatott már. Erre a gondolatra persze rögtön elkapott a hányinger. Csakhogy most nem tudtam visszafogni magam ezért telibe okádtam a cipőjét, majd félvállról odavetettem.

- Ez a véleményem az rólad Styles. Hánynom kell tőled. -azzal felkapam a táskám és siettem órára. Persze még hallottam a beszólásokat. ''Fúj! Ez lehányt!''-Harry , ''Hát ez kurva nagy volt!''-Louis , ''XD, ilyen se láttam még!''-Zayn , ''Megéltük azt a napot is amikor a nagy Harry Styles-t kikosarazta egy csaj.''-Liam , Niall pedig meg se tudott szólalni a nevetéstől. Mindenestere tényleg vicces volt, csak nem éppen a nagy híres-neves nőcsábász Harry Styles -nak, akit eddig még 1 lány se utasított vissza. Igen. EDDIG!