2013. február 10., vasárnap

° 3. Rész °


- Miranda Armstrong -

Vicces délután volt. Egészen fél 6-ig ezt csináltuk, majd felkaptuk a cuccainkat, és a kapuban elbúcsúztunk. 

- Szerintem jó volt ez a mai nap. Tudod, veled még a bünti is izgalmas. -mosolygott.


- Részemről a szerencse, hogy megismerhettem az igazi Louis Tomlinsont. -nevettem fel.


- Igazából azt csak te és a szüleim ismeritek. -komorodott el, de 1-2 perc múlva újra megjelent a csalafinta mosoly a pofiján, és nyoma se volt a komorságnak. Játékosan szétnyitotta a karjait amibe röhögve belefutottam, ő meg megpörgetett.


- Azt hiszem élmény lesz ez az 1 hét. -mosolyogtam én is.


- Már alig várom. -kacsintott, majd adott a fejem búbjára egy apró kis puszit és elindultunk 2 különböző irányba. Ez volt eddig életem legviccesebb napja az kétségtelen. Noha még megvágtam magam, akkor is. 


A haza felé vezető úton, a parkban, elhatároztam, hogy megálllok egy picit. Leültem a legközelebb eső padhoz, ami nem volt a legjobb ötlet, mivel reggel zivatar volt, így a nadrágom csupa víz lett mintha össze hugyoztam volna magam. De ez jelen esetben nem tudott nagyon érdekelni, csak egyedül akartam maradni a gondolataimmal. 


A nap még ebben a ''késői'' órában is ragyog, hiszen szeptember elején tartunk.


Emellett a tökéletes idő és környezet mellett, rendesen végig tudok gondolni minden egyes szösszenetet. Tehát összegezzük!


Ma kedves volt hozzám Louis Tomlinson, akit tiszta szívemből gyűlölök, és majdnem megcsókolt. Illetve mondta. 


'' - Ne harapd a szád! -nézett fel a szemembe. 

- Miért?

- Miért kérdezed mindig azt, hogy miért? Egyébként meg azért mert lehet, hogy te nem tudod, de más fiú már rég letepert volna. Itt ül velem szembe egy különleges lány, bugyiba és pólóban, miközben a combját ''tapizom'', és folyton az ellen kell kűzdenem, hogy ne smároljam le. Erre fel mit csinál?! Beleharap a szájába, ami rohadtul izgató tud lenni.

- Ohh. Bocsi Mr. Tökély Tomlinson. -nevettem fel zavaromba.- Nah akkor add ide azt a szar zsebkendőt!

- Még mit nem! Még ettől a kis örömtől is megszabadítanál, te kegyetlen?!

- Nem de akkor ne nyavalyogj! -kócoltam össze a haját, mire egy nagyot sóhajtva folytatta amit félbehagyott.''


És a legszomorúbb, hogy én is ''aranyos'' voltam hozzá. A fenébe is! Figyelj Miranda! Ő egy idióta seggfej, aki csak azért volt veled normális, mert egyedül voltál és meg akart tudni valamit! Csak a közeledbe akar férkőzni. De semmit se szabad neki elárulni! Még Dark Soul-t se. Hát persze! -megvilágosodva csaptam fejbe magam.- Itt van a kutya elásva! Biztos őt akarja kideríteni. Na mindegy is, időpocsékolás ezen rágódnom, hiszen holnap biztos megint visszatér a köcsög, bunkó, Louis. 


Mielőtt hazamegyek, egy-két képet akartam csinálni a tökéletes időjárásról. Egyszerűen imádom a az őszi tájképeket, mikor a levelek elszineződnek, kimutatva, hogy semmi se tart örökké. 








§§§§§

Letrappoltam a konyhába teljesen életkedvtelenül, majd bevágtam a mikróba, a -már előre megfőzött, bolti- kajámat. Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal,a márányból készült lapon, várva, hogy leteljen az az 1 perc ami jelen esetbe egy évnek tűnt.


§§§§§


Már mindennel készen, álmosan feküdtem az ágyamban, és gondolkodtam. Írtam egy új dalt, amit be akarok vinni a suliba, kikérni az ének tanár véleményét. Igaz, nem tudja ki vagyok, csak annyit, hogy egy végzős lány. Egyszer egy dalomhoz csatoltam egy borítékot, az e-mail címemmel, azóta oda küldi a kritikáit. Valamikor meg is jegyezte, jobb úgy, ha nem tudja pontosan ki is vagyok, így nem tud ''kivételezni'' vagy hogyan is mondjam. Egyszer már megegyeztünk abban, hogy amikor van új dalom, akkor azt szerdán suli után tegyem le az asztalára, mivel délután úgyis zeneszakköre van. 
Ebben az elmefuttatásom közepette sikerül elbóbiskolnom.


§§§§§


Éppen az igazak álmát aluszom, mikor beugrik előttem egy kép. 

Egy fiú és egy lány van a közepén, és sűrűn nevetnek egymás társaságában. Aztán feltűnik egy 3. személy aki bosszúsan nézi a fiút, közben egy másik lány kezét fogja. Ha jobban megnézem, 1-es számú nagyon is boldog. Talán szerelmes lenne? 2-es számú is boldognak tűnik, de mintha egy kis szomorúság is lenne a szemében ahogy 3-as számúra néz, aki majd kipukkad a dühtől, mégis 4-es számú kezét szorongatja. De 4-es számút hidegen hagyja, mit művel a mellette lévő, inkább a körmeit nézegeti.

Aztán egy teljesen másik kép.

Egy nagyon beöltözött lány van rajta, és egy fiú. A csaj mintha menekülne, és takarja magát. A testhelyzete egyérteműen azt mutatja : lebukott, és fél. A srác döbbenten nagy szemmekel figyel a lányra, akinek a kezében ott van egy kotta. Ha jobban megnézem a helyet, ez nem máshol van mint az énekteremben!


Ilyendten riadtam fel. Tudom, hogy az álomképek figyelmezetni akarnak, de mégis mire? Hmmm. Kerssük a jeleket! Egyetlen dolog amit ilyenkor tenni tudunk az az mint matekon. Le kell egyszerűsíteni a feladatot, és akkor könyebben rájövünk a megoldásra. Nah kezdjük!

Nézzük először az 1. képet. 

Ki lehet az 1-es számú? 2-es? 3-as? Na és a 4-es? Najó! A 4-es a legegyszerűbb! Álomomban is rájövök, hogy az Helly Fisher. 3-as számú meg valszeg' a jelenlegi pasija, aki néz egy lányt, és egy fiút. Talán féltékeny? Nemtudom. 

A második álomkép sokkal könnyebb. A lány kottát tart a kezében, ismerős hangjegyekkel, írással, és éppen retteg attól, hogy lebukik. A fiú meg biztos  a lány ellensége, és az ének teremben vannak. Egyszerűbb mint az 1x1.


Most, hogy frissen kibogóztam az álomképeket, (valamennyire) boldogabban aludtam vissza, hisz holnap szerda és vihetem be a dalomat, csak arra kell vigyáznom, hogy sapit vigyyek magammal. Visszatérve, bizony holnap már szerda. Mivel még mindig éjfél előtt jár az idő, és nem eshet mindig hétfőre szeptember 1-e.



§§§§§



Istentelenül futottam, a suliba, hisz elaludtam! Beérve, lihegve, a térdembe támaszkodva fújtam ki magam, majd folytattam az utam a szekrényemig. Most van 6:55. Király! Az első órám pont az iskola legtávolibb részében lesz. Tehát megint rohannaom kell.


- Nocsak-nocsak! Csak nem késében vagyunk! -gúnyolódott Fisher, mikor meglátott a folyosón.


- Mit érdekel az téged? -kérdeztem ugyalolyan hangnemben.


- Velem ne (!) beszélj így, világos, boszi? -sziszegte a szemembe. Mostanra már lett 1-2 ember nézőközönségünk, ami folyton csak nőtt. 


- Úgy beszélek veled, ahogy akarok! Szabad ország. Arról meg igazán nem tehetek, hogy egy elkényeztetett fruska vagy, aki azt hiszi, ő a világon a legfontosabb ember. Nőjj fel, és érdd el egyedül a céljaidat, harcolj meg értük, dolgozz keményen mint mi... -mutattam körbe az átlagos diákokon.- és utána beszélünk. Addig viszont TE nem parancsolgatsz nekem. -néztem a szemébe tök nyugodtan, mert tudtam, igazam van. Ahogyy láttam Bridget megkönnyebülten sóhajtott fel, és harapott az ajkaiba, nehogy elnevesse (?) magát. Alicia pedig a kezét a szája elé kapva volt sokkos állapotban. 


- Csajok?! -sikított fel kétségbeesetten, majd a fülemhez hajolt.- Ezt még megbánod! Átkozni fogod a napot, amikor szembeszálltál velem. Nem tudom mit vársz el az aranyos kis monológodtól, hisz itt mindenki engem imád! -sziszegte undorodva nekem, elhajolt, majd egy műmosoly kíséretében hátradobta haját, és seggrázva otthagyott engem az embertömeggel ami kezdett feloszlani. Viszont ''megykönnyebbülve'' vettem tudomásul, hogy nem csak én fogok elkésni info-ról, ugyanis épp akkor kullyogott mellém a Horan-gyerek.


- Szia. -mosolygott felém.- Csak azt akarom mondani, hogy nagyon tetszett az ahogyan beolvastál a ''méhkirálynőnek''. Na mindegy! Szia. -hagyott ott engem és még csak szóhoz se jutottam. 


Épp az egyik terem előtt mentem el, mikor valaki kivágta annak az ajtaját, de szerencsére még időben sikerült elugranom előle. Szerintem észre se vett, mert úgy futott tovább mintha puskából lőtték volna ki. Pechemre viszont ''ráugrottam'' a velem szembe jövő srácra. Eléggé jóképű azt azért meg kell hagyni.




- Hello. -motyogta zavartan.


- Szia. Bocsi csak valamelyik hülye pont előttem vágta ki azt a szerencsétlen ajtót. 


- Semmi baj. Viszont nem tudnánk ezt a beszélgetést későbbre halasztani? Gondolom te is sietsz órára, ami már 5 perce megy. -nevetett fel. Cuki a mosolya.


- De, persze. 


- Okés. -mosolygott.- megadod a számodat? -lóbált előttem egy alkoholos filcet. Kikaptam a kezéből, és felfirkanottam a telefonom hívószámát, plusz egy kis mondatot.


- A nevedet elárulod? 


- Persze. Ben vagyok. -mondta, majd lenézett a művemre. Az elbűvölő mosolya azonnal megjelent amint meglátta az üzenetem. ''Call me maybe ;]''


- Oké majd hívlak. -kacsintott és elment.



§§§§§ *Ebédszünet*



Ma szokáshoz híven egyedül ebédeltem. Igazából nem ilyedtem meg Hellytől, hisz egy ilyen ''lány'' nem ellenfél számomra. A kaja valami undorító piros lötty, talán paradicsom leves, és túróstészta volt. Bár ez nem teljesen biztos. Én nem ettem ebből, inkább koplaltam. Ez most nagyin undin nézett ki.


Egyedül ültem az asztalnál, de most már ezt is meguntam és el akartam menni. Ám ekkor megéreztem valamit a fejemen, ami szétfolyt az egész felsőtestemen.


- Hupszika! De ügyetlen vagyok. -nyávogott.- Nem akartam. -Vont vállat, de én visszatartottam. Nem érdekelt senki nevetése. Még az övé sem, pedig látom rajta, hogy jóízűen nevet. Rajtam.



- Várj! -montam neki. Ekkor már kigondoltam mit fogok tenni.- Ha már az egészet nem is, kicsit te is kóstold meg az ebédedet. Ennyire nem vagyok rosszindulatú. -közöltem vele bűbájosan, majd gyorsan lekaptam a pólómat, (ami mellesleg csupa leves volt) és szépem rányomtam a fehér átlátszó blúzára. Erre az akciómra felsikított nem is egyszer. 


- Te nem vagy normális! Most nézd meg mit tettél! -ordított.


- Lehet, hogy nem vagyok teljesen komplett, de még így is több mint te. És nem hagyom, hogy holmi beképzelt kislány hülyét csináljon belőlem. -jelentettem ki, majd a táskámat megfogva, melltartóban hagytam el az ebédlőt. Az utam a női öltözőbe, ahol mindenkinek külön lakatos szekrénye van. Bedobtam oda a ''koszos'' cuccaimat, majd letusoltam.



§§§§§ * A büntinél*



Ma az ebédszünet után nem történt semmi komolyabb. Max annyi, hogy a rövidnacim, a trikóm, és a kötéseim miatt sokan megbámultak. Bár lehet, hogy a Helly-Miranda hadjárat miatt is. De ami nagyon-nagyon rosszul esett, hogy Ő is kinevetett. Azt hittem, a barátom lehet. Mármint nem a pasim, hanem a haverom. Rossz kimondani, de én előre megmondtam.


Most épp kapucnis pulcsiban, és hosszúszárú nadrágban vagyok, hogy ne ismerjék fel a kötéseimet.

Az énekteremben állok. Az egyetlen hely, ahol magam lehetek. 
Megpróbáltam minél gyorsabban eltűnni onnan, de nem ment. Lebuktam.

- Megvagy! -kiáltott fel egy alak a távolban. Basszus! A kapucnimat jobban a fejemre húztam, és eszeveszett futásnak eredtem. De ő gyorsabb volt. Megfogta a csuklómat, én meg bepánikolam.- Addig nem mész el amíg meg nem tudom ki vagy. -épp húzta volna le a kapucnim, amikor egy gyors ötlettől fogva tökön rúgtam. Tudom nem szép dolog, de most vészhelyzet volt.- Egyszer úgyis lebuksz! Nem bújkálhatsz örökké! -kiáltott utánam Liam. De én csak futottam a szertárig meg sem állva. Ott legnagyobb megdöbbenésemre Louis volt. Most már ez lesz a közös helyünk vagy mi?! Na nem! Ez az enyém marad!


- Mit keresel itt? -szóltam ridegen. 


- Téged. -mosolyogva tárta szét a karjait. Odasétáltam elé, de eszembe se jutott,hogy megöleljem, helyette csak egy nagyot vágtam a gyomrába. A hasát fogva furán nézett rám.- Ezt most miért csináltad?


- Szóval emlékeztesselek? Lehet, hogy hülye vagyok, de én azt hittem, a tegnapi után barátok lettünk. Gondoltam, hogy nem fogsz a szünetekben velem lógni, mivel én nem vagyok olyan menő mint te, de azt igenis elvártam volna, hogy legalább ne nevess ki. De tudod nem is kellesz te nekem. -fejeztem be a mondandókámat, halkan. Direkt nem kiabáltam vele. Így sokkal fájdalmasabb.


Faképnél hagyva elindultam a bünti felé, de a folyosón jött egy üzim. 


'' Hívni ugyan nem tudtalak, sajnálom, de arra gondoltam, lenne-e kedved vasárnap eljönni velem egy starbucks-ba meginni valamit, aztán bowlingozni haveri társasággal? :) Ha meg van a válaszod, -a szavaiddal élve- ''Call me maybe;]]'' xoxo Ben :* ''


Hirtelen egy gigamosolyt ''vett fel'' az arcom, és válaszoltam neki.


'' Hívni én sem tudlak most, mivel büntim van a suliban. Kész kín volt eddig de az üzid feldobott, köszi :] Ha haza értem okvetlenül felhívlak, a válaszom pedig igen. Örömmel megyek el veled vasárnap. Ha gondolod, addig vagyél fel facebookon, vagy twitteren. Miranda Armstrong. Szia xoxo Mira :]] ''


Ezután 1000x jobb keddvel tértem be a takarító szobába, ahol már Tomlinson is bent volt a feladatra várva. Iszonyat unalom lesz ez a hét. Bárcsak ne adtam volna ennek a seggdugasznak egy pacsit. Akkor most nem kéne itt poshadnom, hanem otthon dumálhatnék Bennel. Direkt álltam Louis tekintetét, amit láthatóan nem értett, de akkor most gondolkodjon el! Nagyon megbántott. Mindegy, ez van. 


Az idő gyorsan eltelt, és már arra eszmélek fel, hogy az öltözőben veszem vissza a rövid nacim és a trikóm, a koszos cuccaim pedig egy zacskóba száműzöm. Ezek után elindultam egy McDonald's felé, mivel iszonyatosan éhes lettem. A nap csodaszépen ragyogott, ezáltal nem fáztam, csak mikor beértem a légkondival hűsített gyors étterembe. 





Beálltam a sorba, ami rohadt hosszú volt, de egyszer csak el fog fogyni.
Kb 5 perc várakozás után végre én jöttem. Leadtam a rendelésemet, majd megint vártam. Az a szerencsétlen nő alig bírta a tálcára tenni a hamburgerem, a hegyes műkörmei miatt. Mikor végre valahára sikerült fizetnem, elindultam asztal vadászatra. 

A hőség miatt viszont, bennt szinte nem volt hely, ezért inkább kimentem. A virágok szaga egyből mecsapott, ami miatt jólesően beleszippantottam a levegőbe. Kinnt letelepedtem, egy kicsike 2 személyes asztalhoz, majd amikor belekezdtem volna az evésbe, feltűnt, hogy más ''kedves ismerős'' is itt tanyázik és felém mutogatnak. Szuper! Újabb perc pihenés nélkül. 

A -kivételesen- 3 fős csoportból felállt 1, majd idejött. Szó nélkül leült elém, én nézte ahogy eszem. Lenyeltem a falatot amit a számba van, majd hűvösen megkérdezem tőle.

- Nem volt elég, hogy a suliban lejárattatok, még most sem hagytok nyugodtan enni?! -csaptam a tenyereim az asztalra, mire a körülöttünk letelepedett galambok elreppentek. 

- Félre érted. Én csak szeretnék a barátnőm helyett is bocsánatot kérni.

- Remek. Most pedig menj a plázába, és vegyél neki egy új blúzt, mert a paradicsom nem jön ki belőle. Nehogy jobban sírni kezdjen. És értékelem a tetted, Zayn, de légy olyan kedves, és ne zargass. Épp elég nekem az a tetves iskola! Amúgy is már rekord időt töltöttél és lúzer társaságában. Most pedig ha megbocsájtasz, megszertném megenni ezt a tetves hamburgert, majd elhúzni innen a belemet.


Erre a mondatomra köpni-nyelni nem tudott. végül összeszedte magát, és valamit kibökött.


- Rendben. Nem is várok el többet. Örülök, hogy beszéltünk, de azért szeretném, ha eljönnél, hozzám péntek este. Bulit csapok. Szóval megvagy hívva. Gondold meg! -mosolygott KEDVESEN rám (azután is, hogy így lehordtam) majd fogta magát és visszaült a többi 2 hülyéhez. Valószínűleg Tomlinsonnak nem volt kedve eljönni, Payne meg a zeneszakkörön van.