- Miranda Armstrong -
Vicces délután volt. Egészen fél 6-ig ezt csináltuk, majd
felkaptuk a cuccainkat, és a kapuban elbúcsúztunk.
- Szerintem jó volt ez a mai nap. Tudod, veled még a bünti is izgalmas.
-mosolygott.
- Részemről a szerencse, hogy megismerhettem az igazi Louis Tomlinsont.
-nevettem fel.
- Igazából azt csak te és a szüleim ismeritek. -komorodott el, de 1-2 perc
múlva újra megjelent a csalafinta mosoly a pofiján, és nyoma se volt a
komorságnak. Játékosan szétnyitotta a karjait amibe röhögve
belefutottam, ő meg megpörgetett.
- Azt hiszem élmény lesz ez az 1 hét. -mosolyogtam én is.
- Már alig várom. -kacsintott, majd adott a fejem búbjára egy apró kis puszit
és elindultunk 2 különböző irányba. Ez volt eddig életem legviccesebb napja az
kétségtelen. Noha még megvágtam magam, akkor is.
A haza felé vezető úton, a parkban, elhatároztam, hogy megálllok egy
picit. Leültem a legközelebb eső padhoz, ami nem volt a legjobb ötlet, mivel
reggel zivatar volt, így a nadrágom csupa víz lett mintha össze hugyoztam
volna magam. De ez jelen esetben nem tudott nagyon érdekelni, csak egyedül
akartam maradni a gondolataimmal.
A nap még ebben a ''késői'' órában is ragyog, hiszen szeptember elején
tartunk.
Emellett a tökéletes idő és környezet mellett, rendesen végig tudok gondolni
minden egyes szösszenetet. Tehát összegezzük!
Ma kedves volt hozzám Louis Tomlinson, akit tiszta szívemből gyűlölök, és
majdnem megcsókolt. Illetve mondta.
'' - Ne harapd a szád! -nézett fel a szemembe.
- Miért?
- Miért kérdezed mindig azt, hogy miért? Egyébként meg azért mert lehet, hogy
te nem tudod, de más fiú már rég letepert volna. Itt ül velem szembe egy
különleges lány, bugyiba és pólóban, miközben a combját ''tapizom'', és folyton
az ellen kell kűzdenem, hogy ne smároljam le. Erre fel mit csinál?! Beleharap a
szájába, ami rohadtul izgató tud lenni.
- Ohh. Bocsi Mr. Tökély Tomlinson. -nevettem fel zavaromba.- Nah akkor add ide
azt a szar zsebkendőt!
- Még mit nem! Még ettől a kis örömtől is megszabadítanál, te
kegyetlen?!
- Nem de akkor ne nyavalyogj! -kócoltam össze a haját, mire egy nagyot sóhajtva
folytatta amit félbehagyott.''
És a legszomorúbb, hogy én is ''aranyos'' voltam hozzá. A fenébe is! Figyelj
Miranda! Ő egy idióta seggfej, aki csak azért volt veled normális, mert
egyedül voltál és meg akart tudni valamit! Csak a közeledbe akar férkőzni. De
semmit se szabad neki elárulni! Még Dark Soul-t se. Hát persze! -megvilágosodva
csaptam fejbe magam.- Itt van a kutya elásva! Biztos őt akarja
kideríteni. Na mindegy is, időpocsékolás ezen rágódnom, hiszen holnap biztos
megint visszatér a köcsög, bunkó, Louis.
Mielőtt hazamegyek, egy-két képet akartam csinálni a tökéletes időjárásról.
Egyszerűen imádom a az őszi tájképeket, mikor a levelek elszineződnek,
kimutatva, hogy semmi se tart örökké.
§§§§§
Letrappoltam a konyhába teljesen életkedvtelenül, majd
bevágtam a mikróba, a -már előre megfőzött, bolti- kajámat. Türelmetlenül
doboltam az ujjaimmal,a márányból készült lapon, várva, hogy leteljen az
az 1 perc ami jelen esetbe egy évnek tűnt.
§§§§§
Már mindennel készen, álmosan feküdtem
az ágyamban, és gondolkodtam. Írtam egy új dalt, amit be akarok
vinni a suliba, kikérni az ének tanár véleményét. Igaz, nem tudja ki vagyok,
csak annyit, hogy egy végzős lány. Egyszer egy dalomhoz csatoltam egy
borítékot, az e-mail címemmel, azóta oda küldi a kritikáit. Valamikor meg is
jegyezte, jobb úgy, ha nem tudja pontosan ki is vagyok, így nem tud
''kivételezni'' vagy hogyan is mondjam. Egyszer már megegyeztünk abban, hogy
amikor van új dalom, akkor azt szerdán suli után tegyem le az asztalára,
mivel délután úgyis zeneszakköre van.
Ebben az elmefuttatásom közepette sikerül elbóbiskolnom.
§§§§§
Éppen az igazak álmát aluszom, mikor beugrik előttem
egy kép.
Egy fiú és egy lány van a közepén, és sűrűn nevetnek egymás
társaságában. Aztán feltűnik egy 3. személy aki bosszúsan nézi a fiút, közben
egy másik lány kezét fogja. Ha jobban megnézem, 1-es számú nagyon is boldog.
Talán szerelmes lenne? 2-es számú is boldognak tűnik, de mintha egy kis
szomorúság is lenne a szemében ahogy 3-as számúra néz, aki majd kipukkad a
dühtől, mégis 4-es számú kezét szorongatja. De 4-es számút hidegen
hagyja, mit művel a mellette lévő, inkább a körmeit nézegeti.
Aztán egy teljesen másik kép.
Egy nagyon beöltözött lány van rajta, és egy fiú. A csaj
mintha menekülne, és takarja magát. A testhelyzete egyérteműen azt mutatja :
lebukott, és fél. A srác döbbenten nagy szemmekel figyel a lányra, akinek a
kezében ott van egy kotta. Ha jobban megnézem a helyet, ez nem máshol van mint
az énekteremben!
Ilyendten riadtam fel. Tudom, hogy az álomképek
figyelmezetni akarnak, de mégis mire? Hmmm. Kerssük a jeleket! Egyetlen dolog
amit ilyenkor tenni tudunk az az mint matekon. Le kell egyszerűsíteni a
feladatot, és akkor könyebben rájövünk a megoldásra. Nah kezdjük!
Nézzük először az 1. képet.
Ki lehet az 1-es számú? 2-es? 3-as? Na és a 4-es? Najó! A
4-es a legegyszerűbb! Álomomban is rájövök, hogy az Helly Fisher. 3-as
számú meg valszeg' a jelenlegi pasija, aki néz egy lányt, és egy fiút. Talán
féltékeny? Nemtudom.
A második álomkép sokkal könnyebb. A lány kottát tart a kezében, ismerős
hangjegyekkel, írással, és éppen retteg attól, hogy lebukik. A fiú meg
biztos a lány ellensége, és az ének teremben vannak. Egyszerűbb mint az
1x1.
Most, hogy frissen kibogóztam az álomképeket, (valamennyire) boldogabban
aludtam vissza, hisz holnap szerda és vihetem be a dalomat, csak arra kell
vigyáznom, hogy sapit vigyyek magammal. Visszatérve, bizony holnap már szerda.
Mivel még mindig éjfél előtt jár az idő, és nem eshet mindig hétfőre szeptember
1-e.
§§§§§
Istentelenül futottam, a suliba, hisz elaludtam! Beérve, lihegve, a térdembe
támaszkodva fújtam ki magam, majd folytattam az utam a szekrényemig. Most van
6:55. Király! Az első órám pont az iskola legtávolibb részében lesz. Tehát
megint rohannaom kell.
- Nocsak-nocsak! Csak nem késében vagyunk! -gúnyolódott Fisher, mikor meglátott
a folyosón.
- Mit érdekel az téged? -kérdeztem ugyalolyan hangnemben.
- Velem ne (!) beszélj így, világos, boszi? -sziszegte a szemembe.
Mostanra már lett 1-2 ember nézőközönségünk, ami folyton csak nőtt.
- Úgy beszélek veled, ahogy akarok! Szabad ország. Arról meg igazán nem
tehetek, hogy egy elkényeztetett fruska vagy, aki azt hiszi, ő a világon a
legfontosabb ember. Nőjj fel, és érdd el egyedül a céljaidat, harcolj meg
értük, dolgozz keményen mint mi... -mutattam körbe az átlagos diákokon.-
és utána beszélünk. Addig viszont TE nem parancsolgatsz nekem. -néztem a
szemébe tök nyugodtan, mert tudtam, igazam van. Ahogyy láttam Bridget
megkönnyebülten sóhajtott fel, és harapott az ajkaiba, nehogy elnevesse (?)
magát. Alicia pedig a kezét a szája elé kapva volt sokkos állapotban.
- Csajok?! -sikított fel kétségbeesetten, majd a fülemhez hajolt.- Ezt még
megbánod! Átkozni fogod a napot, amikor szembeszálltál velem. Nem tudom
mit vársz el az aranyos kis monológodtól, hisz itt mindenki engem imád!
-sziszegte undorodva nekem, elhajolt, majd egy műmosoly kíséretében hátradobta
haját, és seggrázva otthagyott engem az embertömeggel ami kezdett feloszlani.
Viszont ''megykönnyebbülve'' vettem tudomásul, hogy nem csak én fogok elkésni
info-ról, ugyanis épp akkor kullyogott mellém a Horan-gyerek.
- Szia. -mosolygott felém.- Csak azt akarom mondani, hogy nagyon tetszett az
ahogyan beolvastál a ''méhkirálynőnek''. Na mindegy! Szia. -hagyott ott engem
és még csak szóhoz se jutottam.
Épp az egyik terem előtt mentem el, mikor valaki kivágta annak az ajtaját, de
szerencsére még időben sikerült elugranom előle. Szerintem észre se vett,
mert úgy futott tovább mintha puskából lőtték volna ki. Pechemre viszont
''ráugrottam'' a velem szembe jövő srácra. Eléggé jóképű azt azért meg kell
hagyni.
- Hello. -motyogta zavartan.
- Szia. Bocsi csak valamelyik hülye pont előttem vágta ki azt a
szerencsétlen ajtót.
- Semmi baj. Viszont nem tudnánk ezt a beszélgetést későbbre halasztani?
Gondolom te is sietsz órára, ami már 5 perce megy. -nevetett fel. Cuki a
mosolya.
- De, persze.
- Okés. -mosolygott.- megadod a számodat? -lóbált előttem egy alkoholos filcet.
Kikaptam a kezéből, és felfirkanottam a telefonom hívószámát, plusz egy kis
mondatot.
- A nevedet elárulod?
- Persze. Ben vagyok. -mondta, majd lenézett a művemre. Az elbűvölő mosolya
azonnal megjelent amint meglátta az üzenetem. ''Call me maybe ;]''
- Oké majd hívlak. -kacsintott és elment.
§§§§§ *Ebédszünet*
Ma szokáshoz híven egyedül ebédeltem. Igazából nem ilyedtem meg Hellytől, hisz
egy ilyen ''lány'' nem ellenfél számomra. A kaja valami undorító piros lötty,
talán paradicsom leves, és túróstészta volt. Bár ez nem teljesen biztos. Én nem
ettem ebből, inkább koplaltam. Ez most nagyin undin nézett ki.
Egyedül ültem az asztalnál, de most már ezt is meguntam és el akartam
menni. Ám ekkor megéreztem valamit a fejemen, ami szétfolyt az egész felsőtestemen.
- Hupszika! De ügyetlen vagyok. -nyávogott.- Nem akartam. -Vont vállat, de én visszatartottam. Nem érdekelt senki nevetése.
Még az övé sem, pedig látom rajta, hogy jóízűen nevet. Rajtam.
- Várj! -montam neki. Ekkor már kigondoltam mit fogok tenni.- Ha már az
egészet nem is, kicsit te is kóstold meg az ebédedet. Ennyire nem vagyok
rosszindulatú. -közöltem vele bűbájosan, majd gyorsan lekaptam a pólómat, (ami
mellesleg csupa leves volt) és szépem rányomtam a fehér átlátszó blúzára.
Erre az akciómra felsikított nem is egyszer.
- Te nem vagy normális! Most nézd meg mit tettél! -ordított.
- Lehet, hogy nem vagyok teljesen komplett, de még így is több mint te. És
nem hagyom, hogy holmi beképzelt kislány hülyét csináljon belőlem. -jelentettem
ki, majd a táskámat megfogva, melltartóban hagytam el az ebédlőt. Az utam a női
öltözőbe, ahol mindenkinek külön lakatos szekrénye van. Bedobtam oda a
''koszos'' cuccaimat, majd letusoltam.
§§§§§ * A büntinél*
Ma az ebédszünet után nem történt semmi komolyabb. Max annyi, hogy a
rövidnacim, a trikóm, és a kötéseim miatt sokan megbámultak. Bár lehet, hogy a
Helly-Miranda hadjárat miatt is. De ami nagyon-nagyon rosszul esett, hogy Ő is
kinevetett. Azt hittem, a barátom lehet. Mármint nem a pasim, hanem a haverom.
Rossz kimondani, de én előre megmondtam.
Most épp kapucnis pulcsiban, és hosszúszárú nadrágban vagyok, hogy ne ismerjék
fel a kötéseimet.
Az énekteremben állok. Az egyetlen hely, ahol magam
lehetek.
Megpróbáltam minél gyorsabban eltűnni onnan, de nem ment.
Lebuktam.
- Megvagy! -kiáltott fel egy alak a távolban. Basszus! A kapucnimat jobban a
fejemre húztam, és eszeveszett futásnak eredtem. De ő gyorsabb volt.
Megfogta a csuklómat, én meg bepánikolam.- Addig nem mész el amíg meg nem tudom
ki vagy. -épp húzta volna le a kapucnim, amikor egy gyors ötlettől fogva tökön
rúgtam. Tudom nem szép dolog, de most vészhelyzet volt.- Egyszer úgyis
lebuksz! Nem bújkálhatsz örökké! -kiáltott utánam Liam. De én csak futottam a
szertárig meg sem állva. Ott legnagyobb megdöbbenésemre Louis volt. Most
már ez lesz a közös helyünk vagy mi?! Na nem! Ez az enyém marad!
- Mit keresel itt? -szóltam ridegen.
- Téged. -mosolyogva tárta szét a karjait. Odasétáltam elé, de eszembe se
jutott,hogy megöleljem, helyette csak egy nagyot vágtam a gyomrába. A hasát
fogva furán nézett rám.- Ezt most miért csináltad?
- Szóval emlékeztesselek? Lehet, hogy hülye vagyok, de én azt hittem, a tegnapi
után barátok lettünk. Gondoltam, hogy nem fogsz a szünetekben velem lógni,
mivel én nem vagyok olyan menő mint te, de azt igenis elvártam volna, hogy
legalább ne nevess ki. De tudod nem is kellesz te nekem. -fejeztem be a
mondandókámat, halkan. Direkt nem kiabáltam vele. Így sokkal fájdalmasabb.
Faképnél hagyva elindultam a bünti felé, de a folyosón jött egy üzim.
'' Hívni ugyan nem tudtalak, sajnálom, de arra gondoltam, lenne-e kedved
vasárnap eljönni velem egy starbucks-ba meginni valamit, aztán bowlingozni
haveri társasággal? :) Ha meg van a válaszod, -a szavaiddal élve- ''Call me
maybe;]]'' xoxo Ben :* ''
Hirtelen egy gigamosolyt ''vett fel'' az arcom, és válaszoltam neki.
'' Hívni én sem tudlak most, mivel büntim van a suliban. Kész kín volt eddig de
az üzid feldobott, köszi :] Ha haza értem okvetlenül felhívlak, a válaszom
pedig igen. Örömmel megyek el veled vasárnap. Ha gondolod, addig vagyél fel
facebookon, vagy twitteren. Miranda Armstrong. Szia xoxo Mira :]] ''
Ezután 1000x jobb keddvel tértem be a takarító szobába, ahol már Tomlinson is
bent volt a feladatra várva. Iszonyat unalom lesz ez a hét. Bárcsak ne adtam
volna ennek a seggdugasznak egy pacsit. Akkor most nem kéne itt poshadnom,
hanem otthon dumálhatnék Bennel. Direkt álltam Louis tekintetét, amit
láthatóan nem értett, de akkor most gondolkodjon el! Nagyon megbántott.
Mindegy, ez van.
Az idő gyorsan eltelt, és már arra eszmélek fel, hogy az öltözőben veszem
vissza a rövid nacim és a trikóm, a koszos cuccaim pedig egy zacskóba száműzöm.
Ezek után elindultam egy McDonald's felé, mivel iszonyatosan éhes lettem. A nap
csodaszépen ragyogott, ezáltal nem fáztam, csak mikor beértem a légkondival
hűsített gyors étterembe.
Beálltam a sorba, ami rohadt hosszú volt, de egyszer csak el
fog fogyni.
Kb 5 perc várakozás után végre én jöttem. Leadtam a
rendelésemet, majd megint vártam. Az a szerencsétlen nő alig bírta a tálcára
tenni a hamburgerem, a hegyes műkörmei miatt. Mikor végre valahára sikerült
fizetnem, elindultam asztal vadászatra.
A hőség miatt viszont, bennt szinte nem volt hely, ezért
inkább kimentem. A virágok szaga egyből mecsapott, ami miatt jólesően
beleszippantottam a levegőbe. Kinnt letelepedtem, egy kicsike 2 személyes
asztalhoz, majd amikor belekezdtem volna az evésbe, feltűnt, hogy más ''kedves
ismerős'' is itt tanyázik és felém mutogatnak. Szuper! Újabb perc pihenés
nélkül.
A -kivételesen- 3 fős csoportból felállt 1, majd idejött.
Szó nélkül leült elém, én nézte ahogy eszem. Lenyeltem a falatot amit a számba
van, majd hűvösen megkérdezem tőle.
- Nem volt elég, hogy a suliban lejárattatok, még most sem
hagytok nyugodtan enni?! -csaptam a tenyereim az asztalra, mire a körülöttünk
letelepedett galambok elreppentek.
- Félre érted. Én csak szeretnék a barátnőm helyett is
bocsánatot kérni.
- Remek. Most pedig menj a plázába, és vegyél neki egy új blúzt, mert a
paradicsom nem jön ki belőle. Nehogy jobban sírni kezdjen. És értékelem a
tetted, Zayn, de légy olyan kedves, és ne zargass. Épp elég nekem az a tetves
iskola! Amúgy is már rekord időt töltöttél és lúzer társaságában. Most pedig ha
megbocsájtasz, megszertném megenni ezt a tetves hamburgert, majd elhúzni innen
a belemet.
Erre a mondatomra köpni-nyelni nem tudott. végül összeszedte magát, és valamit
kibökött.
- Rendben. Nem is várok el többet. Örülök, hogy beszéltünk, de azért szeretném,
ha eljönnél, hozzám péntek este. Bulit csapok. Szóval megvagy hívva. Gondold
meg! -mosolygott KEDVESEN rám (azután is, hogy így lehordtam) majd fogta
magát és visszaült a többi 2 hülyéhez. Valószínűleg Tomlinsonnak nem volt kedve
eljönni, Payne meg a zeneszakkörön van.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése